Ez a "furcsa" szokást többnyire a láb felépítése teszi lehetővé.

Nekünk, kétlábon járó élőlényeknek meglehetősen furcsa lenne, ha állva kellene aludnunk - főleg akkor, ha nincsen a közelünkben valamilyen alkalmatosság, aminek támaszkodhatunk -, hiszen testünk nem ehhez a pihenési formához alkalmazkodott, alátámasztása és anatómiája nem teszi lehetővé, hogy kényelmesen álldogálva szenderüljünk álomba. A ló - és még más nagytestű háziállat, például a szarvasmarha - azonban tőlünk eltérő testfelépítése miatt alkalmas arra, hogy álló helyzetben pihenje ki magát.

Természetesen a lovak is fekvő helyzetben pihenik ki igazán magukat, azonban nem véletlenül nem fekszenek le túl gyakran: a vastagbél egy része nincs felfüggesztve, ezáltal nagyobb a bélcsavarodás veszélye. Továbbá a ló menekülő állat lévén, természeténél fogva csak akkor fekszik le, ha teljesen biztonságban érzi magát. Mivel egyetlen fegyvere a lába, ezért mindig készenlétben kell állnia, hogy az esetleges támadásokra minél gyorsabban reagálhasson - azaz elfusson. Természetes körülmények között a pihenő ménes egy része fekve alszik, egy része állva bóbiskol, egy-két egyed pedig ébren őrködik. Kényelmes istállóban a magukat biztonságban érző lovak éjszaka vagy délidőben - amikor tudják, hogy nem kell háborgatástól tartaniuk - bizony akár mindannyian lefekszenek aludni.

Igaz, hogy kedves látvány a szalma vagy a zöld fű közt pihegő kiscsikó, illetve a porban önfeledten hempergő ló, azonban négylábú társaink évmilliók alatt kialakult pihenési szokásai kizárólag a mi kedvünkért nem fognak megváltozni. Miért is várnánk el ezt, ha egyszer egy ilyen csodálatos rendszer teszi őket képessé az állva alvásra?